Átfogó Fogyasztóvédelmi Ellenőrzés

Szerző: Dr. Vanó Szilárd | 2009. június 18.

A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság ( NFH) átfogó ellenőrzést indít a nyári kiemelkedő  idegenforgalmi időszakra tekintettel 2009 június 22-től 2009 augusztus 21-ig.

 

2009 június 18-án kamaránk meghívást kapott egy bemutató ellenőrzésre NFH Észak-magyarországi Regionális Felügyelősége Salgótarjáni Kirendeltség részéről.  A bemutató ellenőrzésen a kirendeltség vezetője Szomszéd Tamás Úr a meghívott érdekvédelmi szervezeteket tájékoztatta az ellenőrzés céljáról, annak gyakorlati lefolytatásáról. A bemutató ellenőrzéseken a kirendeltség munkatársai szemléltették a gyakori hibákat, szabálytalanságokat, melyre ezúton szeretnénk felhívni az érintettek figyelmét.

 

Az alábbiakban megismerkedhetnek az NFH ellenőrzési szakmai szempontjaival, a megfelelő jogszabályi hivatkozásokkal alátámasztva. Kamaránk reméli, hogy segítséget tud nyújtani abban, hogy az ellenőrzések során a vállalkozások ne a befizetett bírságok negatív tapasztalataival gazdagodjanak, hanem közös együttműködésük a hatósággal a saját és a fogyasztók érdekeit is szolgálják.

 

Ezúton is köszönetet kívánunk mondani a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság Salgótarjáni Kirendeltsége vezetőjének és munkatársainak, akik kezdeményezésükkel segítséget kívánnak nyújtani ahhoz, hogy a vállalkozások tevékenységüket a jogszabályoknak megfelelően végezhessék, elkerülve ezzel a nem kívánatos hatósági eljárást és bírságot.

 

 

Az ellenőrzés célja:

Idegenforgalmi szempontból a nyár a legkiemelkedőbb időszak, amikor a hazai és külföldi turisták kikapcsolódás, pihenés céljából felkeresik hazánk vízparti, wellness, gyógy turisztikai helyeit, ahol legtöbb esetben igénybe veszik a helyi vendég látóipar által kínált termékeket, szolgáltatásokat. A fogyasztók egyre nagyobb számban látogatják a színes kulturális, illetve sport programokat, rendezvényeket, ahol szintén jelen van a vendéglátóipar. A kulturális programok, rendezvények, valamint a vendéglátó-ipari egységek megközelítéséhez a turisták gyakran taxi szolgáltatást vesznek igénybe.

A témavizsgálat keretében végzett ellenőrzések fő célja a fogyasztók anyagi érdekeinek védelme, a fogyasztók meg károsításához, megtévesztéséhez vezető szabálytalanságok felderítése és szankcionálása. Emellett a fiatalkorúak védelme érdekében szükségesnek tartjuk ellenőrizni az alkohol-, illetve a dohánytermékek kiszolgálására vonatkozó törvényi tilalom, valamint az e termékek reklámozásával kapcsolatos szabályok betartását.

1.      Az ellenőrzés területei, ütemezése, résztvevői és irányszámai

A témavizsgálat keretében az alábbi területek ellenőrzésére kerül sor:

• Vendéglátó-ipari egységek ellenőrzése;

• Alkoholtartalmú italok és dohánytermékek kiszolgálásának ellenőrzése a fiatalkorúak védelmében;

• Alkoholtartalmú italok és dohánytermékek reklámozásának ellenőrzése;

• Taxiszolgáltatás ellenőrzése;

• Kiemelt ellenőrzések lefolytatása a Sziget fesztiválon, a Volt Fesztiválon, valamint a Balaton Sound fesztiválon;

• Koncentrált ellenőrzések a Főváros és a Balaton környékén;

• Ruházati termékek azoszínezék tartalmának laboratóriumi vizsgálattal egybekötött piacfelügyeleti ellenőrzése;

• Henna tartalmú kozmetikai készítmények mikrobiológiai vizsgálata;

• Étcsokoládék kakaóvaj-ekvivalensének és kakaó szárazanyag tartalmának vizsgálata;

• Különféle mágneses játékok laboratóriumi vizsgálata;

• Napszemüvegek laboratóriumi biztonságossági vizsgálata.

Az ellenőrzés időtartama: 2009. június 22-től 2009. augusztus 21-ig.

Az ellenőrzésben részt vesz: A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (továbbiakban: NFH) valamennyi Regionális Felügyelősége.

 

2.           Az ellenőrzés jogszabályi háttere

• a fogyasztóvédelemről szóló 1997.évi CLV. törvény (továbbiakban: Fgytv.);

• a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXI V. törvény (továbbiakban: kereskedelmi törvény);

• a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (továbbiakban: Fttv.);

• a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Ndtv.);

• a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Grtv.);

• a mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvény (továbbiakban: mérésügyi tv.);

• az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: ÁFA tv.);

• az üzletek működésének rendjéről, valamint az egyes üzlet nélkül folytatható kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 133/2007. (VI. 13.) Kormányrendelet (továbbiakban: üzletek működéséről szóló rendelet);

• a termékek ára és egységára, továbbá a szolgáltatások díja feltüntetésének részletes szabályairól szóló 4/2009. (I. 30.) NFGM-SZMM együttes rendelet (továbbiakban árrendelet);

• a felszolgálási díj mértékének megállapításáról, valamint a felszolgálási díj alkalmazásának és felhasználásának szabályairól szóló 71/2005. (IX. 27.) GKM rendelet (továbbiakban: felszolgálási díjról szóló rendelet);

• a közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzemben tartásáról szóló 89/1 988. (Xll.20.) MT rendelet (továbbiakban: MT rendelet);

• a személytaxi-szolgáltatás végzésének egyes feltételeiről szóló 21/1992. (X.27.) KHVM rendelet (továbbiakban: KHVM rendelet); • az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény (továbbiakban: Ár törvény);

• a számla, egyszerűsített számla és nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint a nyugta adását biztosító pénztárgép és taxaméter alkalmazásáról szóló 24/1995. (Xl.22.) PM rendelet (továbbiakban: PM rendelet);

• a taxiengedély érvényességi területe szerint illetékes települési önkormányzat - a fővárosban a Fővárosi Önkormányzat - képviselő-testületének a személytaxi szolgáltatásért felszámítható árat és annak alkalmazási feltételeit megállapító rendelete;

• a mérésügyről szóló törvény végrehajtásáról szóló 127/1991. (X. 9.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Mérésügyi Kormányrendelet).

 

3.            Az ellenőrzések helyszínei

A hagyományos idegenforgalmi főszezonra koncentrált ellenőrzéseink színtere továbbra is a vízparti nyaralóhelyek, élő vízpartok, strandok, aqua-parkok, wellness és gyógyturisztikai helyek, valamint a különböző kulturális események, rendezvények, fesztiválok területén működő vendéglátó egységek.

A témavizsgálat tárgyát a vendéglátó-ipari egységek - melegkonyhás vendéglátóhelyek (üzletköri száma: 2110), cukrászdák (üzletköri száma: 2120), italüzletek (üzletköri száma: 2130), egyéb vendéglátóhelyek (üzletköri száma: 2140), valamint a zenés szórakozóhelyek (üzletköri száma: 2150) - üzleten belüli, illetve alkalmi árusításainak helyszínén történő ellenőrzései képezik. Kérjük, hogy a kitelepült üzletek tevékenységének jogszerűségét a felügyelőségek illetékességi területén időszakosan megrendezett nagyobb eseményeken vizsgálják.

4.       Vendéglátó-ipari egységek általános ellenőrzési szempontjai

            A nyári főszezon vizsgálatai idén is az idegenforgalmilag frekventált helyeken működő vendéglátó-ipari egységek ellenőrzésére fókuszálnak, továbbá nagy hangsúlyt kell fektetni a vendégcsalogató kulturális és sportesemények, rendezvények, fesztiválok köré települt vállalkozások tevékenységének vizsgálatára.

5.1    Próbavásárlás

Tekintettel arra, hogy a vizsgálat egyik fő célja a fogyasztók megkárosításának megakadályozása és a   fogyasztók vagyoni érdekének védelme, ezért javasolt minden ellenőrzést próbavásárlással kezdeni.

5.1.1 Nyugta-, Illetve számlaadási kötelezettség teljesítése

A próbavásárlások során minden esetben kérjük ellenőrizni, hogy a kereskedők eleget tesznek-e a nyugta vagy számlaadási kötelezettség üknek.

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 159. (1) bekezdése értelmében

„az adóalany köteles — ha e törvény másként nem rendelkezik — a 2. a) pontja szerinti termékértékesítésről, szolgáltatásnyújtásról a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője részére, ha az az adóalanytói eltérő más személy vagy szervezet, számla kibocsátásáról gondoskodni. Ugyanezen törvény 166. (1) bekezdése szerint abban az esetben, ha az adóalany a 165. (1) bekezdésének b) pontja szerint mentesül a szám laki bocsátási kötelezettség alól, köteles a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője részére nyugta kibocsátásáról gondoskodni.”

5.1.2 Mérőeszköz hitelessége

A szeszes italok esetében, valamint a tömegre értékesített termékeknél a kiszolgáláshoz használt mérőeszköz hitelességét is vizsgálni szükséges. Az üzletek működéséről szóló rendelet 18. (1) bekezdése szerint: A vásárló részére tömeg, térfogat vagy egyéb mérték szerint forgalmazott terméket — a nettó tömeget, térfogatot vagy egyéb mértéket feltüntető eredeti csomagolásban forgalmazott termék kivételével — csak hatóságilag hitelesített mérőeszközzel történő lemérés után szabad kiszolgálni.”

A mérésügyről szóló törvény 6. (1) bekezdése a következőképpen definiálja a joghatással járó mérést:

„Joghatással jár a mérés, ha annak eredménye az állampolgárok és/vagy jogi személyek jogát vagy jogi érdekeit érinti, különösen, ha a mérési eredményt mennyiség és/vagy minőség tanúsítására — a szolgáltatás és ellenszolgáltatás mértékének megállapítására — vagy hatósági ellenőrzésre és bizonyításra használják fel; továbbá az élet- és egészségvédelem, a környezetvédelem és a vagyonvédelem területén”.

A 6. (2) bekezdése alapján:

„Joghatással járó mérést a mérési feladat elvégzésére alkalmas hiteles mérőeszközzel vagy használati etalonnal ellenőrzött mérőeszközzel kell végezni”.

A jogszabály 6. (3) bekezdésének értelmében hiteles az a mérőeszköz:

a) amelyet a mérésügyi szerv hitelesített,

b) amelynek külföldi hitelesítését a mérésügyi szerv első belföldi hitelesítésként elismerte.”

A 6. (4) bekezdése így rendelkezik:

„a közösségi típusvizsgálaton, közösségi első hitelesítésen vagy közösségi egyedi hitelesítésen az Európai Unió bármely tagországában megfelelt mérőeszköz e törvény és a végrehajtására kiadott rendeletek alkalmazásában hitelesnek minősül, és belföldi forgalomba hozatala után rá a hiteles mérőeszközökre vonatkozó jogkövetkezményeket kell alkalmazni, ideértve a belföldi időszakos és javítás utáni hitelesítési kötelezettséget is.”

A hitelesítés érvényességének időtartamait a törvény végrehajtásáról szóló 127/1 991. (X. 9.) Korm. rendelet 2. számú melléklete alapján az alábbi táblázat tartalmazza.

6.

 

Automatikus mérlegek

 

2 év

 

8. b)

 

ltalkiszolgáló térfogatmérték

 

korlátlan

 

11.

 

Nem automatikus működésű mérlegek

 

2 év

 

12.

 

Súlyok

 

2év

 

 

   5.1.3   Mérleg elhelyezése

              Külön vizsgálati szempontot képez a tömegre értékesített termékek mérésére használt mérleg elhelyezésének ellenőrzése az üzletek működéséről szóló rendelet 18. (2) bekezdése alapján, amely előírja, hogy:

              az árusított termék mérését úgy kell elvégezni, hogy annak helyességét a vásárló ellenőrizni tudja.”

5.1.4 Áralkalmazás helyessége

Az üzletek működéséről szóló rendelet 17. (1) bekezdése szerint: „a kereskedő külön költség felszámítása nélkül köteles - a helyben fogyasztott termék kivételével - a megvásárolt terméket jellegének megfelelő módon, élelmiszereknél a külön jogszabályban foglaltak figyelembevételével becsomagolni. A vendéglátás keretében a kiszolgálásnál alkalmazott egyszerhasználatos eszközökért külön díj nem számolható fel.”

Emellett az Fgytv. 15. (1) bekezdése is az alábbiak szerint rendelkezik:

„a terméket úgy kell csomagolni, hogy a csomagolás óvja meg a termék minőségét, könnyítse meg a szállítását, ne befolyásolja hátrányosan a termék minőségét vagy mennyiségét.”

5.1.5 Vásárlói megkárosítás hamis méréssel, számolással A próbavásárlások során el kell végezni a szeszes, illetve szeszmentes italok (csapolt sört nem) térfogat ellenőrzését. Az italok visszamérése csak kalibrált hengerrel történhet. Annak tényét, hogy a visszamérés során hiteles eszközt használtak, minden esetben rögzíteni kell a jegyzőkönyvben. Kiszolgálásra hitelesített pohárral történő mérés nem fogadható el, e poharak továbbra is csak kiszolgálásra alkalmasak.

A tömegre értékesített termékek próbavásárlására minden kiemelt rendezvényen, valamint a vízparti helyeken nagy számban kerüljön sor. A tömegre értékesített termékek esetén (p1. hal, sültkolbász stb.) kérjük elvégezni az áru visszamérését, valamint ellenőrizni a számolás helyességét. A tömegre értékesített ételek próbavásárlása során a mérés pontosságának ellenőrzése miatt minden ételféleséget külön tálcán kell kérni.

Az üzletek működéséről szóló rendelet 17. (1) bekezdése szerint jogsértőnek minősül az a magatartás, amikor kimérve kínált élelmiszereket úgy értékesít a vállalkozás, hogy annak tömegébe a csomagoló anyag súlyát is beleméri. Ilyenkor az adott termékért fizetendő díj összege a csomagoló anyag súlyának mértékével növekszik, így a fogyasztó vagyoni érdekei sérülnek. Az üzletek működéséről szóló rendelet megsértésével egyidejűleg azonban az Fttv. 6. (1) bekezdés bb) pontja szerinti megtévesztő tevékenység is megvalósul, mivel a fogyasztó abban a téves feltevésben vásárolja meg a terméket, hogy annak súlya nem tartalmazza a csomagoló anyag tömegét.

5.2 Forgalmazás jogszerűségének vizsgálati szempontjai

5.2.1 Működési engedély

Az üzletek működéséről szóló rendelet 2. -a szerint:

„(1) a kereskedő csak jogerős határozattal, az 1. melléklet szerint kiadott működési engedély birtokában és az abban foglaltak szerint kezdheti meg, illetve folytathatja tevékenységét.

(4) A kereskedő a működési engedély megadásáról szóló határozatot vagy annak másolatát köteles az üzletben tartani és azt az ellenőrzések során bemutatni. A működési engedélyt a kereskedő köteles az üzletben a vásárlók számára is jól látható helyen elhelyezni.”

Minden esetben — rendezvényeken történő alkalmi árusítások esetén is — vizsgálni kell a tevékenység folytatásához szükséges működési engedély meglétét, annak elhelyezését, valamint azt, hogy az üzletben kizárólag a működési engedélyben megjelölt, az üzletkörhöz tartozó termékeket forgalmazzák-e.

5.2.2 A kereskedőre vonatkozó adatok feltüntetése alkalmi árusítás során

Az üzletek működéséről szóló rendelet 11. (1) bekezdése szerint az alkalmi árusítás során a kereskedő köteles feltüntetni nevét, székhelyét, valamint üzletének nevét és címét. Tehát az alkalmi árusítás során is köteles a kereskedő a fogyasztókat tájékoztatni nevéről, székhelyéről, valamint üzletének nevéről, címéről. Felhívjuk a figyelmet, hogy a jogszabály értelmében nem minősül alkalmi árusításnak a külön jogszabály feltételei szerint a vásárokon és piacokon folytatott kereskedelmi tevékenység.

Az üzletek működéséről szóló rendelet 1/A. (3) bekezdése értelmében az alkalmai árusítás során a kereskedő nevének, székhelyének, illetve üzlete nevének és címének feltüntetésére vonatkozó előírások megsértése esetén az Fttv. szerint az NFH jogosult eljárni.

5.2.3. Belső ártájékoztató

Nagy hangsúlyt kell helyezni a megfelelő belső ártájékoztatók vizsgálatára (ártábla, árlap, étés itallap, valamint egyedi árkiírás). Ennek keretében vizsgálni kell, hogy az árfeltüntetés az üzlet teljes kínálatára kiterjed-e, valamint a fogyasztó számára a fogyasztói döntés meghozatala (vásárlás, rendelés) előtt rendelkezésére áll-e. Az árrendelet 2. -ában foglaltak szerint:

(1) A termék eladási árát — a (2) bekezdésben foglalt kivétellel —

a) a terméken, annak csomagolásán vagy a termékhez egyéb módon rögzítve, vagy

b) - ha a termék jellegéből (így különösen méretéből), illetve a forgalmazás körülményeiből adódóan az a) pont szerinti árfeltüntetés nem alkalmazható — a közvetlenül a termék mellett elhelyezett egyedi árkiíráson, a fogyasztó számára a megvenni kívánt termék kiválasztásakor hozzáférhető árjegyzéken vagy árlapon (ideértve az étel-, illetve itallapot is) kell feltüntetni.

(2) A nem előrecsomagolt, a fogyasztó jelenlétében kimért termékre (ömlesztett termék) vonatkozóan csak az egységárat kell feltüntetni.”

E jogszabály 3. (1) bekezdése előírja:

„A termék egységárát, ha az nem egyezik meg a termék eladási árával

a) a terméken, annak csomagolásán vagy a termékhez egyéb módon rögzítve, vagy

b)— ha a termék jellegéből (így különösen méretéből), illetve a forgalmazás körülményeiből adódóan az a) pont szerinti árfeltüntetés nem alkalmazható — a közvetlenül a termék mellett elhelyezett egyedi árkiíráson, a fogyasztó számára a megvenni kívánt termék kiválasztásakor hozzáférhető árjegyzéken vagy árlapon (ideértve az étel-, illetve itallapot is) kell feltüntetni”

A fentieket a 3. (2) bekezdésében kiegészíti azzal, hogy:

„Nem kell feltüntetni az egységárat

a) az 50g, 50ml, vagy 5 cm alatti csomagolási egységű vagy méretű

b) az automatából értékesített,

c) az egy csomagolásban lévő, készletben értékesített... termékeken”

Az árrendelet 4. -a szerint:

Az egységárat

a) a térfogatra értékesített termékeknél literenként (Ft/l) vagy — ha ez a termék jellegéből adódóan megkönnyíti az összehasonlítást — milliliterenként (Ft/ml), illetve köbméterenként (FtIm3),

b) a tömegre értékesített terméknél kilogrammonként (Ft/kg) vagy tonnánként (Ft/t)

e) a kizárólag darabra értékesített termékeknél darabonként (Ftldb) kell feltüntetni”

Próbavásárlások során kérjük vizsgálni, hogy amennyiben a „hagyományos üzemeltetési rendszerben (a kiszolgálás felszolgáló közreműködésével történik) működő vendéglátó-ipari egységben alkalmaznak felszolgálási díjat, arról az árrendelet 6. (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően tájékoztatják-e a fogyasztót.

„Ha a vállalkozás valamely termék forgalmazásával közvetlen összefüggésben nyújtott szolgáltatásáért külön díjat számít fel (így különösen a felszolgálási, szállítási, kiszállási díjat), a külön díjat a termék árának feltüntetésére vonatkozó szabályok szerint, az érintett termék árával együtt (ugyanazon árkiíráson, árjegyzéken vagy árlapon) kell feltüntetni.”

Szintén a vizsgálat tárgyát képezi a felszolgálási díjról szóló rendelet 1. (3) bekezdésében foglaltak ellenőrzése.

„A felszolgálási díj mértéke a vendég számára értékesített termékek az általános forgalmi adót tartalmazó árának 15%-át nem haladhatja meg. Az előzőek szerint számított felszolgálási díj az általános forgalmi adót is tartalmazza. A fogyasztó részére adott számlán, nyugtán a fogyasztó által fizetendő összegben a termékek felszolgálási díj nélküli árát és a felszolgálási díjat elkülönítetten kell feltüntetni.”

Amennyiben a fogyasztót semmilyen formában nem tájékoztatják arról, hogy az adott egységben a termék eladási árán kívül felszolgálási díjfizetési kötelezettség is terheli, akkor ezen mulasztás alkalmas a fogyasztó ügyleti döntésének torzítására. Fennáll ugyanis annak a lehetősége, hogy a fogyasztó nem vette volna meg a terméket, ha tudatában van annak, hogy a termék árán kívül felszolgálási díj is felszámolásra kerül részére. Mindezért megállapítandó az üzletek működéséről szóló rendelet 6. (2) bekezdése szerinti jogsértés mellett az Fttv. 7. (1) bekezdése szerinti megtévesztő mulasztás is.

A felszolgálási díj maximális összege az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény alapján hatósági árnak minősül. Az Fgytv. 45/A. (3) bekezdés c) pont szerint az (1) és (2) bekezdésben meghatározott rendelkezéseken túl, ha külön törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, a fogyasztóvédelmi hatóság ellenőrzi a fogyasztóknak értékesítésre szánt, illetve értékesített áru mérésére, hatósági árára vagy egyébként kötelezően megállapított árára vonatkozó rendelkezések betartását, és eljár azok megsértése esetén.

5.2.3.1 Nyitvatartási idő

Ebben az évben is kérjük ellenőrizni a nyitvatartási időről szóló tájékoztató meglétét, különösen a nyitvatartási idő esetleges változására figyelemmel (p1. nem a kiírt nyitvatartási időben üzemel az egység).

A kereskedelmi törvény 6. (2) bekezdés b) pontja a következőket rendeli:

„A kereskedő köteles az üzlet nyitvatartási idejéről és az abban bekövetkező változásokról a vásárlókat tájékoztatni.” 

5.2.3.2 Vásárlók könyve

A kereskedőnek a fogyasztó számára - a jogszabályban előírt panasztételi jogának érvényesítéséhez - a jegyző által hitelesített vásárlók könyvét kell biztosítania, amelyről a kereskedelmi törvény 5. (4) bekezdése rendelkezik.

„Az üzletekben jól látható és könnyen hozzáférhető helyen a kereskedelmi hatóság által hitelesített, folyamatosan számozott oldalú vásárlók könyvét kell elhelyezni.”

5.2.3.4 Panaszfórumokról szóló tájékoztatás

Az üzletek működéséről szóló rendelet 20. (2) bekezdése szerint az üzletben, valamint a 7-9. -ban és 11. -ban meghatározott árusítás esetén a vásárlót jól láthatóan és olvashatóan tájékoztatni kell arról, hogy panaszával - annak tárgya szerint - mely hatósághoz fordulhat, illetve hogy az Fgytv. szerinti fogyasztói jogvita esetén békéltető testület eljárását kezdeményezheti. A tájékoztatón fel kell tüntetni az üzlet helye, illetve - a 7-9. szerinti esetben - a kereskedő székhelye szerint illetékes hatóságok, illetve békéltető testület címét és telefonszámát.

A rendelet 1/A§. (3) bekezdése alapján a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság jár el - a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvényben meghatározott szabályok szerint - a 20. (2) bekezdésében foglalt rendelkezés megsértése esetén.

Erre figyelemmel a Kormányrendelet 20. (2) bekezdésében foglalt tájékoztatási követelmények tekintetében a fogyasztóvédelmi hatóság az Fttv. 17. (1 )-(2) bekezdései alapján vizsgálja mind az Fttv., mind a rendelet rendelkezéseinek a megsértését.

A hatóság ezen eljárása eredményeként megállapíthatja, hogy a rendeletben foglalt kötelezettség megsértése egyben az Fttv. szerinti jogsértésként is értékelendő, amennyiben az Fttv. 7. (1) bekezdésében rögzített konjunktív feltételek fennállnak.

6.         Dohánytermékek és alkoholtartalmú italok általános ellenőrzési szempontjai

6.1       A dohánytermékek és alkoholtartalmú italok kiszolgálása és értékesítése

Az alkoholtartalmú italok és a dohányáruk gyermek- és fiatalkorú személyek részére történő kiszolgálási és értékesítési tilalmát a Fgytv. 161A. *-a fogalmazza meg.

„16/A. (1) Tilos tizennyolcadik életévét be nem töltött személy részére - a kizárólag orvosi rendelvényre kiadható gyógyszer kivételével - alkoholtartalmú italt értékesíteni, illetve kiszolgálni.

(3) Tilos tizennyolcadik életévét be nem töltött személy részére dohányterméket értékesíteni, illetve kiszolgálni.

(4) Az e -ban meghatározott korlátozás érvényesítése érdekében a vállalkozás vagy annak képviselője kétség esetén felhívja a fogyasztót életkorának hitelt érdemlő igazolására. Az életkor megfelelő igazolásának hiányában a termék értékesítését, illetve kiszolgálását meg kell tagadni.

Az idézett jogszabályi rendelkezések vonatkozásában hangsúlyozzuk, hogy az eladó mind a dohányáruk. mind az alkoholtartalmú italok kiszolgálásakor jogosult arra, hogy kétség esetén hitelt érdemlő igazolás — tipikusan személyi igazolvány bemutatásának kérése — útján bizonyosodjon meg arról, hogy a dohányárut vagy szeszes italt vásárolni szándékozó fiatal betöltötte-e a 18. életévét.

A dohánytermék és szeszes ital 18. életévét be nem töltött személy részére történő kiszolgálása objektív felelősséget alapoz meg. A vonatkozó jogszabályi előírások nem követelnek meg az eljárásokban ügyfélként szereplők részéről sem szándékosságot, sem  felróhatóságot a fogyasztóvédelmi intézkedések alkalmazásának, a fogyasztóvédelmi bírság kiszabásának előfeltételéül.

A forgalmazónak a kiszolgálás során — tekintettel arra, hogy a rendelkezés megsértéséért a felelősség őt terheli — azzal is számolnia kell, hogy az idősebbnek kinéző személy esetlegesen még fiatalkorú. A forgalmazó alkalmazottjának élettapasztalatától, illetve a 18. életévét be nem töltött vásárló megjelenésétől és magatartásától nem tehető függővé a törvényi tilalom betartása.

A törvény idézett rendelkezései nemcsak a kiszolgálást, hanem az értékesítést is tilalmazzák mind a dohánytermékek, mind a szeszes italok vonatkozásában.

Az „értékesítés” az eladást, vagyis adásvételi szerződés realizálódását Jelenti, míg a „kiszolgálás” az adásvételi szerződés megkötését megelőző cselekmény(sor). A hivatkozott fogalmak értelmezése kapcsán külön kell választani az eladói, illetőleg az ún. szabadpolci értékesítést.

Az eladói értékesítés esetében a kiszolgálás már önmagában akkor megvalósul, amikor a fiatalkorú fogyasztó számára a kereskedő felkínálja a termék értékesítését, vagyis az eladó a polcról leveszi a dohányárut, a szeszes italt, és a vételár megfizetésére szólítja fel a fogyasztót. A szabadpolcról történő árusítás esetében azonban a kiszolgálás, mint cselekmény csak akkor valósul meg, amikor a pénztárnál megtörténik a termékkód leolvasása és a vételár megfizetésére vonatkozó felszólítás

A vendéglátó-ipari egységek vonatkozásában a kiszolgálás cselekménye tipikusan akkor történik meg, amikor a dohányárut vagy a szeszes italt a felszolgáló kihozza az asztalhoz.

A termék értékesítése ezzel szemben a fentiek alapján mind az eladói, mind a szabadpolci árusítási módozatnál egyértelműen akkor következik be, amikor az adásvételi szerződésből eredő főkötelezettségeket, azaz a termék átadását, illetve a vételár megfizetését is teljesítik a szerződő felek.

 6.3     A dohányáru reklámozása

A Grtv. 2009. március 1-jén hatályba lépett 19. s-ának (1) bekezdése szerint: „Tilos a dohányáru reklámja.”

Fel kívánjuk hívni a figyelmet arra, hogy a Grtv. a reklám fogalmát igen széleskörűen határozza meg, nemcsak közlések, tájékoztatások, hanem adott esetben a megjelenítési mód is reklámnak minősülhet.

A korábbi rendelkezésekhez hasonlóan a tilalom kiterjed a dohányáru közvetett reklámozására is.

„19. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott tilalom kiterjed a dohánytermék közvetett reklámjára is. Dohánytermék közvetett reklámja különösen az a reklám, amely

a) a dohányterméket közvetlenül nem jelöli meg, de a dohánytermékkel összefüggésbe hozható bármely más megjelölés vagy árujelző használatával alkalmas a dohánytermék reklámozására,

b) a dohányterméket más áru elnevezésével, megjelölésével vagy árujelzőjével mutatja be, vagy

c) más árut dohánytermék elnevezésével, megjelölésével vagy árujelzőjével mutat be.”

A reklámozás alóli kivételként a Grtv. az alábbi három esetkört határozza meg:

19. (4) Nem kell alkalmazni az (1) bekezdésben foglalt tilalmat

a) a kizárólag a dohánytermék forgalmazóinak szóló szakmai célú reklámra,

b) arra a sajtótermékre, amelyet nem az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államok (a továbbiakban: az Európai Gazdasági Térség államai) területén nyomtattak és adtak ki, és elsődlegesen nem az Európai Gazdasági Térség államainak területén való forgalmazásra állítottak elő,

c) az üzletben a dohánytermékek forgalmazására vonatkozó külön jogszabály szerint a dohánytermék forgalmazására szolgáló elkülönített helyen elhelyezett, kizárólag a dohányáru megnevezését, illetve árát megjelenítő olyan reklámra, amely dohánytermék-márkanevenként nem haladja meg az A/5 (148x210 mm) méretet, és összességében a dohánytermék forgalmazására szolgáló elkülönített hely dohánytermékhez való hozzáférés lehetőségét biztosító homlokzati felületének húsz százalékát, de legfeljebb üzletenként az Ali (594x841 mm) méretet.”

A „dohányáru forgalmazására szolgáló elkülönített hely” fogalma az Ndtv. 5. s-ának (5) bekezdése szerint:

„Dohánytermék az üzlet jellegét, kialakítását figyelembe véve az egyéb termékektől elkülönítve, önálló polcon vagy az üzlethelyiség erre a célra elkülönített részén, vagy kizárólag dohánytermékek, illetőleg azok fogyasztásához kapcsolódó kiegészítő kellékek forgalmazására szolgáló önálló üzlethelyiségben hozható kereskedelmi forgalomba.”

Az idézett rendelkezés szerint kizárólag a forgalmazási hely meghatározott részén megengedett a dohányáruk reklámozása. Megengedett tehát a dohányáru — egyéb feltételeknek is megfelelő — reklámozása a vendéglátó-ipari egységek belső terében, az erre a célra elkülönített részen vagy a dohányáruk részére elkülönített polcon.

Jogszabályba ütközik a dohányreklámmal ellátott ártájékoztatók (kivéve, amelyek csak dohánytermékek árát tartalmazzák), hamutartók, napernyők, nyitvatartási táblák használata.

A témavizsgálat során a vendéglátó egységekben fokozott figyelmet kell fordítani a fent idézett jogszabályi rendelkezés c) pontjában, a dohányreklám méretére és annak elhelyezésére vonatkozóan meghatározott előírások betartásának ellenőrzésére.

6.4 Az alkoholtartalmú italok reklámozása

A témavizsgálat során kizárólag az 1,2 térfogatszázaléknál több alkoholt tartalmazó italok népszerűsítése esetén szükséges a reklámozási tilalmakra vonatkozó szabályokat ellenőrizni.

6.4.1 A 200 méteres tilalom megsértése

Az alkoholtartalmú italok reklámozására vonatkozó szabályokat a Grtv. 18. -a rögzíti. Ezek között a jelen vizsgálat — annak tárgya miatt kizárólag — a jogszabályhely (2) bekezdése d) pontja betartásának ellenőrzésére irányul, amely szerint:

„Tilos alkoholtartalmú italt reklámozni közoktatási és egészségügyi intézményben, továbbá ilyen intézmény bejáratától légvonalban mért kétszáz méteres távolságon belül szabadtéri reklámhordozón.”

Az idézett rendelkezés szerinti jogsértés abban az esetben állapítható meg, ha a reklám alkoholtartalmú italra vonatkozik, és attól számított 200 méteres körzeten belül egészségügyi vagy közoktatási intézmény bejárata található. A jogalkotó a korábbi rendelkezéseket pontosította azzal, hogy légvonalban mérhető távolságról, illetőleg szabadtéri reklámhordozóról rendelkezik.

Szabadtéri reklámhordozónak a Grtv. 3. o) pont alapján a reklám közzététele céljából építményen kívül elhelyezett eszközök minősülnek.

A jelenlegi szabályozás alapján a gyógyszertár nem tekintendő egészségügyi intézménynek. Ennek kapcsán hivatkozunk a Grtv. 3. b) pontjára, amely szerint: „Egészségügyi intézmény: az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. a-ának g) pontjában meghatározott intézmény.” Eszerint:

„f) egészségügyi szolgáltató: a tulajdoni formától és fenntartótól függetlenül minden, egészségügyi szolgáltatás nyújtására és az egészségügyi hatóság által kiadott működési engedély alapján jogosult egyéni egészségügyi vállalkozó, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet;

g) egészségügyi intézmény: az 1) pontban meghatározott egészségügyi szolgáltatók közül ga) a rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók (a továbbiakban együtt: gyógyintézet), továbbá gb) az állami mentőszolgálat, gc) az állami vérellátó szolgálat, valamint

gd) az egészségügyi államigazgatási szerv intézetei, amennyiben egészségügyi szolgáltatást is nyújtanak.”

A másik intézményi kör, vagyis a közoktatási intézmények fogalmának szempontjából irányadóak a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 20-22 -ai. A hivatkozott jogszabályi rendelkezés szerint a közoktatás intézményei közé a következők tartoznak. 20. (1) bekezdése:

„A közoktatás nevelő, valamint nevelő és oktató intézményei:

a) óvoda;

b) általános iskola;

c) szakiskola;

d) gimnázium, szakközépiskola (a továbbiakban együtt: középiskola);

e) alapfokú művészetoktatási intézmény [a továbbiakban b)-e) pont alattiak együtt: iskola];

f) gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai nevelési-oktatási intézmény;

g) diákotthon és kollégium [a továbbiakban: kollégium; az a)-g) pont alattiak együtt: nevelési- oktatási intézmény].

(2) Gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai nevelési-oktatási intézmény: a fogyatékosság típusának megfelelően létrehozott óvoda, általános iskola, középiskola, speciális szakiskola, készségfejlesztő speciális szakiskola, előkészítő szakiskola, kollégium.

21. A közoktatás pedagógiai szakszolgálatainak intézményei:

- gyógypedagógiai tanácsadó, korai fejlesztő és gondozó központ;

- tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság, valamint az Országos szakértői és rehabilitációs tevékenységet végző bizottság;

- nevelési tanácsadó,

- logopédiai intézet,

- továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadó,

- konduktív pedagógiai intézmény.

22. (1) Pedagógiai szakmai-szolgáltató intézmények: az önkormányzati és az Országos pedagógiai szakmai szolgáltató intézmények.

(2) Szolgáltató intézmények: a központi műhelyek.”

Amennyiben nem rendelkeznek hiteles mérőeszközzel, vagy nem állapítható meg egyértelműen, hogy az ellenőrzött egység a védett intézménytől 200 méteres távolságon belül található-e, kérjük, forduljanak a helyi építésügyi hatósághoz (jegyzőhöz), melynek szakemberei megfelelő mérőeszközökkel rendelkeznek a távolság pontos megállapításához.